Sarkozy cigányai, nol.hu, 2010. augusztus 27, Aczél Endre
Sokáig nézegettem, közelebb mentem. Méregettem, forgattam, körbejártam, hiába. Lefeküdtem, aludtam pár órát, felkeltem, öblögettem sokat, elsétáltam az ablakhoz, levegőt engedtem be, hátha. De nem. Vártam a logika merényletét. Az első schwungot, mely felkap és elvisz egy olyan ózi csodába, mely belepottyant ama ördögi katarzisba, ami helyére billenti a részleteket. Később letapogat minden irányból, szögbe helyez és elégedett, amiért cserébe én sem hüppögök és lázadok, hanem medatatívan simulok a harmóniába és azt mondom, rendben van. Nem jött el.
Marad az értetlenség, az egy csepp, mindent mérgező belső kacatzaj, ami folyton kattog és közlésre ingerel. Kérdéseket vet fel, üresen tátongó megannyi légnehezéket. Nem múló, a vasárnapi ebéd fölött is felbukkanó érdes szélű műanyagokat, sunyin támadó, a semmiből kilépő, letaglózó negatív élményeket, melyek olyan abortált kiindulópontok, amik az auftakt első mozdulatában baszódnak pofára.
Az ontológiát rendelem első körben magam mellé, melyben felsejlik a felismerés, szabad asszociációm teljes tárháza is kevés. Minden fiktív noir képregény, anyutól hallott folklór és tévében látott népmese csekély, hogy megértsem, Aczél Endrét miképpen engedhetik tollközelbe annak tudatában, hogy demagóg. Nem, nem ez a baj, ugyan kérem, a playmatek is elhiszik, hogy érnek valamit, még azzal sincs baj, hogy megélhetésből tol a médiákban különös performanszokat évek óta, csak mellé szimplán hülye is. És büszke.
A büszke hülye zászlóvivője, elméletileg sokan sorakoznak mögötte. Hangját barlangatmoszba súlykolja, s élvezve annak minden visszaverődését nemes ajakbiggyesztéssel hülyíti a népet. Nem csak az ő felelőssége, ugyan. Aki rámutat elsősorban és főleg kizárólag, az legalább annyira vak, mint amennyire ő éles látású. Éles szeme van, csak az értékrendje csúszott el valahol, esetleg megfizetik és talán azért hazudni érdemes, kiszorítva önmagából az ész megannyi maradékát. Mondhatnánk, hogy nem baj, hogy van ebből éppen elég, miért pont őt kell lábánál fogva kicibálni a setét veremből. Nem csak őt, sőt. Sárközynek nincsenek cigányai, kedves Endre. Romániának vannak állampolgárai, akik szépen elindultak haza.
