Ha valami nem jó, azt be kell tiltani. Ami nem szorgalmaz nemes célt, nem hordoz értéket, örökbecsü és fényes jövőt, édes emlékeket megidéző múltbeli képet, az hulljon. Ami kényelmetlen, az kényelmessé válik a tiltás által, mert így minden munkás és pozitív hatásnak marad hely, mely kitöltésével gyarapszik az ember, mint fogyasztó és előállító. Ez itt az üzenet, a velős és szikár progresszió, mely úgy öleli mellehúsára napjaink innovatív régióját, hogy attól a süket meghallja, hogy mit mond a néma a telefonban.
Be kell tiltani például Mónikát, mert a könnyed szórakoztatást lesöpörte a cigány-wrestling. Ez valahol fain, mert nem való gyerek szájába a koraesti, fogatlan szúrós szagú show, még ha talán a legélethitelesebb reality show is volt mind közül. Az már ugyanakkor kérdéses, hogy miért hagy maga körül a tétlenség űrméretű lyukat az Édesnégyes című műsor láttán, amiben egy Szomorú Szamuráj nicknevű hennaképű tincsfreak vica verza járatja le a férfi-nő kapcsolatot, s benne a férfit, benne a nőt. És főleg és első sorban, be kell tiltani a csöveseket, mert az majd minden problémát orvosol. Igen ám, csak sajnos a tiltás látszólagos siker, alig hatékony és nagyon alibi, mert morálisan megkérdőjelezhető azáltal, hogy kimutatja egy olyan dolognak a fonákját, amibe a tiltó szerv, mint hatalom, belebukott. Nem bírok el vele? Betiltom. Idegesít és okolom valamiért? Cipőket le, hölgyeim és uraim, gyöngéd ólomkatonákkal taszajtunk mellkas tájékán önökön, hogy olyan sikeres ugrást hajtsanak végre a nem éppen feszített víztüköbe, mint Uschi Freitag az EB-n.
Amikor gyerek voltam, tilos volt vacsora előtt ennem, mert akkor nem tudtam rendesen vacsorázni. Persze ettem, két pofára tömtem a csokit, amiért meg is lakoltam serényen anyám haragja által. Később megértettem, hogy nem azért nem csinálunk ilyet, mert nem fogy el az étel a tányérról, hanem azért, mert megsértek vele egy olyan embert, akit szeretek.
Na de ki visz hajlékot és meleg ételt a hajlaktalanoknak? Mert az odáig rendben van, hogy nem akarjuk, hogy a szemünk láttára faggyanak meg lecsúszott honfitársaink és valahol az is lájk, hogy tenni próbálunk értük. Már csak a módszer karcol szép ívű kérdőjelet a tanácstalanság szürke flaszterére. És hopp, az arra járó gyanútlanul sétálgató, normális ember ítélőképessége megbicsaklik a tevőleges bikicsunájon, s vörösen izzik fel az értő és érző szempár, mert enni kér a szellem a logika ritmikájában, de nem kap. Nem csoda. Valami itt nagyon nem kerek. Arról van szó kérem, hogy a megrészegült Pintérék keresik a fogást a népszerűség gazdatestén és betiltják a hajléktalanságot. Csak úgy ukmukfuk, vitának helye nincs. Na odavigyázzál! Hétfőtől nem lesznek hajléktalanok. Ki lesznek tiltva a közterületekről, adja hírül a Népszabadság mai száma a sajtótájékoztató nyomán, és hozzáfűzi a ok-okozati mutatványt, hogy:
"A Belügyminisztérium eltökélt szándéka, hogy rendet teremt a közterületeken, mert álláspontjuk szerint a szociálisan nehéz helyzetbe került embereken nem azzal lehet segíteni, hogy megengedik nekik ezeknek a helyeknek az elfoglalását - közölte a tárca sajtóosztálya."
Mindezek értelmében az eddigieket alapú véve megállapíthatjuk, hogy a new age látószögéből újraíródik a homeless broadway story, mert az kövér alamizsna, hogy lehajthatta a fejét a kivetett az út patkájára. Előtte sokan és hosszan hezitáltak, hogy most akkor szociális támogatás gyanánt megtolják a szerencsétlen életét egy szoba-konyhával, vagy megengedjék neki, hogy macskakővel takarózzon. Utóbbit választották, mert az mégis csak az alázatról szól, majd úgy kanyarították a forgatókönyvet, hogy a nép tapsikoljon örömében. Ezen analógia mentén oldalazva az is világossá válhat mindenki számára, hogy azért nem adtak napi háromszor meleg ételt az éhezőknek, mert az sokkal emberibb, mint az, hogy ha adnak. Megengedték nekik az éhezést, jóllakottnak lenni buzis és nem menő, éhezni azonban király és hippipísz.
De mától mindennek vége, mert hamarosan hatályba lép a törvény, mely kitiltja a közterületekről az oda nem illő városrondító elemeket. Tiszta, ápolt aluljáróink lesznek, melyek padlójáról akár enni is lehet majd. A hajléktalanokat bezsúfolják egy űrkompba és kilövik őket az egyik galaktikus táborba, melyet a kormány vásárolt arra a célra, hogy az összképet javítva elraktározza a szakállas koszt. A másik lehetőség, hogy javítanak a Föld nevű bolygó budapesti szállóinak anyagi kondícióin, bár minden bizonnyal az erre elkülönített pénzt felemésztette az a Terrorelhárító LOLbrigád, akiket meglopott egy mainstream junky tervrajzügyileg.
